Felhatalmazott és személyes elbeszélő

A narrátor Stanzel típuscsoportja alapján

• Ha narratív attitűdökkel foglalkozol, ismerned kell Stanzel tipológiai modelljét a narratív helyzetről. Stanzel modellje kör alakú, így a három alapvető narratív attitűd és jellemzőik vizuálisan összefüggnek egymással.
• A három fő narratív attitűdként Stanzel megkülönbözteti a személyes, a szerzői és az első személyű elbeszélőket, ezáltal a körkörös modellben az attitűdök egymást határolják, sőt néha átfedik egymást. Ez viszont azt jelzi, hogy a prózai szöveg soha nem értelmezhető a narratív attitűd tiszta formájaként. Attól függően, hogy mely elemek vannak túlsúlyban, hajlamos lehet.
instagram viewer
• Stanzel mindhárom típust három jellemző alapján írja le. A narratív attitűdök meghatározásának legfontosabb jellemzője a mód. A narrátor karakter, vagy inkább reflektor, amely az egyik szereplő körüli cselekményt reprodukálja?
• A személy jellemzői szintén fontos szerepet játszanak az elemzésben. Ha a narrátor egy karakter a szereplők létezési világában, akkor a az intratextuális figura még az elbeszélővel is megegyezik, vagy az elbeszélő világa eltér a szereplőkétől elválasztott?
• Végezetül az elemzés során figyelni kell a perspektívára. A szöveg megfelelhet a külső perspektívának vagy a belső perspektívának. Az első esetben csak a külső cselekvés kerül reprodukálásra, a másodikban a narrátor ismeri egy vagy több karakter belső folyamatait is. Vegye figyelembe, hogy az első és a második nézőpontból vegyes változat is lehetséges.


Személyes narrátor - így használja a regényben

Az írás mesterség, amelyet nagyrészt meg lehet tanulni. Mint minden ...

Különbségek a személyes, szerzői és első személyű narratív attitűdök között

• Különösen könnyűnek kell lennie az első személyű elbeszélő azonosítására egy prózai szövegben. Az első személyű elbeszélő mindig érezhető, és a narratívának tűnő reflexiók vagy jelentések nem lehetségesek az első személyű narratív helyzetben.
• Ezzel szemben a személyes narrátor gyakran olyan narrátornak tűnik, aki alig van ott. Az elbeszélt valóságot már nem egy kontúros narrátor képviseli, hanem az alaktudatban tükröződik. Ez a látszólagos elbeszélési hiány valószínűleg a legmeghatározóbb különbség az első személyű elbeszélési forma és a személyes elbeszélő között.
• Annak érdekében, hogy megkülönböztesse a hiteles elbeszélőt a személyes elbeszélőtől, mindenekelőtt figyelnie kell az elbeszélő helyére. A személyes narrátor másként számol be, mint a szerzői elbeszélő a színészi karakter szempontjából, még akkor is, ha ennek nem kell végig ugyanazon maradnia.
• A szerzői elbeszélő viszont mindent lát és tud, ami a szereplők körül folyik. Ugyanúgy ismeri a jelen időjárást, mint a jövőt, még akkor is, ha az elbeszélés szereplői egyben vannak A bunkerek a talaj és az uralkodó időjárás alá vannak zárva a tapasztalati területen kívül hazugságokat.
• A szerzői narratív attitűdöket is főleg kommentárrészletekből ismeri fel. A személyes narrátor viszont nem avatkozik be kifejezetten a cselekvésbe ítélkező módon. Bár leírhatja egy karakternek a cselekményről alkotott nézetét, nincs saját véleménye, és soha nem kommentál kívülről. Csak a figuratív helyőrző észlelése révén számolnak be róla, így a személyes elbeszélő soha nem érezhető igazán.
• Elbeszélői elemzés esetén az Átjárók megjelenítése oldalon is kereshet az adott szövegben. A bemutatás azt jelenti, hogy a narrátor teljesen visszalép egy bizonyos alak gondolataitól, érzéseitől és emlékeitől. Többek között a beszédre és a belső monológra is lehet utalni, mint bemutatásra.
• A Stanzel -féle kör szerint most emlékezhet arra, hogy a személyes narrátor nem intratextuális alak, hanem reflektor Az adott figurák létezésének világa, amely külső és belső szemszögből is tud jelenteni, de mindig csak egy alak észleléséből ki.
• A szerzői és a személyes elbeszélők közötti különbség még könnyebben összefoglalható az elbeszélés közvetett és közvetlensége révén. A személyes elbeszélő mindig közvetettebb, mint a szerző.