Az élet értelme: a faj védelme
Mindenki keresi, csak végre rájön, hogy egyáltalán nem létezik univerzálisan: az élet értelme sokféle lehet. Szeretni és szeretve lenni, törődni másokkal, valami különlegeset adni a világnak, talán csak boldognak lenni. Evolúciós szempontból csak egy szempont lehet: a faj megőrzése. Ami elsőre pragmatikusan hangzik, a végén még a bibliai érzékkel is találkozik.
A halhatatlanság, mint életvágy
A halhatatlanság nincs az emberi természetben, de az emberi természet az, hogy pontosan arra vágyik, amire nem juthat. Szinte mindenki fél a saját halálától, mert alig van emberibb dolog, mint félni a változástól. Végül szinte mindenki a végtelenre vágyik. Valami olyasmiért, ami tartós, és valami, ami emlékeztet arra, amikor már rég elhagyta a világot.
- Alig lehet ijesztőbb, mint a gondolat, hogy a világ halála után is változatlanul forog és alig van valami félelmetesebb, mint az ötlet, hogy ne hagyjon semmit, amire érdemes emlékezni van. Senki sem akar egyszerűen elfelejteni, mert hol a lényeg?
- Ha valamit hátrahagyunk, az sok mindent jelenthet. Nagy irodalmi művek, filmek, festmények, innovatív ötletek és bátor tettek lehetnek egyének váljon az élet értelmévé, mert az alkotás sokáig emlékezetes marad akarat.
- De tehetségtől és személyiségtől függetlenül van valami, ami mindenkinek megadja a halhatatlanság esélyét: az utódokat, mert az új életnél emlékezetesebb dolog elhagyása aligha lehetséges ebben az életben lenni.
A fajvédelem evolúciós célja
A saját faj megőrzése evolúciós jellegű az emberi természetben. Így, függetlenül a halhatatlanság emberi vágyától, a fajvédelem pragmatikus értelme, hogy a biológia kölcsönad minden életet a bölcsőben.
Az ember nem a halhatatlanságra lett teremtve. Mindennek, ami él, annak is lennie kell ...
- Az emberi test, mint minden más élőlényé, szezonális ritmusban termel nemi hormonokat, amelyek célja, hogy biztosítsák fajainak megőrzését. Új élet áll előttük evolúció olyan nélkülözhetetlen, mint a halál.
- A faj biológiai életérzésként való megőrzése nem az egyed megőrzésére vonatkozik, hanem a emberi faj, amelynek során minden új generáció a kiválasztási mechanizmusok és egy faj révén állandóan alkalmazkodik az új körülményekhez életképes.
- Halál nélkül nem lenne helye a „jobb nemzedékeknek”. Stagnálna, és stagnálásban egyfajta kihalási élmény lenne, mert az élet mozgás és változás, és csak a halál statikus.
A fajok védelme egyetemes értelemben?
Kérdéses, hogy a fajvédelem valójában mennyire jelentős. Bár az övék értelmezés biológiai életérzésnek van értelme, és bár minden ember természetes módon hormonálisan erre van tervezve, ennek ellenére ezt aligha lehet univerzális értelemként leírni.
- A jelentés az egyén belátása szerint van, és nem létezik, amíg az egyén nem dönt valamit értelmezni. Az egyén számára csak azok a dolgok értelmesek, amelyeket az egyén értelmez.
- A fajvédelem mint egyetemes értelem vonatkozásában vitatható, hogy az élet az emberektől függetlenül is fajmegőrzésre készült. Biológiai szempontból ez teljesen igaz a dolgokra, de a biológia az ember tudománya Biológiai szempontból ez még mindig a tények emberi értelmezése, amelyet semmilyen módon nem kell univerzálisan alkalmazni.
- Ennek megfelelően az ember soha nem fogja megtanulni látni az élet egyetemes értelmét, ha egyáltalán létezik, mert személy, és nem szuperlény.
A faj megőrzése lehet az ember emberileg értelmezett, biológiai értelme az életnek, de nem teszi univerzális értelemben.
Az élet értelme a Biblia szerint - a világ megőrzése
- Valójában a fajok, mint az élet értelmének evolúciós megőrzése végre összekapcsolható azzal az életmisszióval, amelyet minden ember kapott Istentől a Biblia szerint.
- Az Istennel való közösség mellett a kereszténység szerint az embernek ápolnia kell a közösségét Isten teremtményével. Ez magában foglalja az Isten adta világ megőrzését. A Biblia szerint az emberi lény az, aki "őrzi" az egész életet és mindenféle isteni teremtést (Ter 2,15).
- A saját faj védelme tehát éppen olyan bibliai értelemben az emberi élet értelme, mint a földön élő összes többi faj megőrzése és gondozása.
- Ez a gondolat megtalálható a filozófia további fejlődésében, a New Age ezoterizmusában és az ember biológiai természetében is. Ismeretes, hogy az ember akkor érzi a legnagyobb boldogságot, ha gondoskodik másokról. Biológiailag ez megmagyarázható az emberek közösségi állat jellegével, filozófiailag azzal, hogy A más életekkel kölcsönhatásban lévő embereknek az az érzésük, hogy részesei valaminek, ami nagyobb önmaguknál. Része valaminek, ami tart.
Ha a faj védelme, a sajátja és az átfogó, valamint a hozzá kapcsolódó gondozás a boldogság kulcsa, akkor értelmezése az élet értelmeként annál inkább megfelelőnek tűnik, mert mi adhatna az életnek több értelmet, mint csak ez? Boldogság?
