A növényzet magassági szintjeit egyszerűen megmagyarázták

Melyek a növényzet magassági szintjei?

A növényzet magassági szintjei a természetes növényzet változásainak osztályozására szolgálnak, mint a terület magasságának növekedése. Ez a csökkenő hőmérséklet és a növekvő csapadék miatt történik. Ily módon a hegyekben kis területen különböző vegetációs zónák alakulnak ki.

A hegyi túra során különböző növények különböző élőhelyein haladunk át a völgyfenéktől a hegyi erdő szintjén át a sziklás csúcsokig.

A colline magassági szint

A colline magassági szint a legalacsonyabb a 4 magassági szint közül. Domblépcsőnek is nevezik, magassága eléri a 400 m-t. Kolline magassági szinten az évi középhőmérséklet 8 Celsius-fok körül alakul, ezért is lehet itt gyümölcsfát és szőlőt termeszteni. Egyébként ezt a magasságot hűvös mérsékelt lombhullató erdők jellemzik. A vegetációs időszak áprilistól november elejéig tart.

A hegyi magassági szint

A hegyvidéki magaslat vagy hegyvonulat képezi az átmeneti területet a lombhullató, vegyes és tűlevelű erdők között. 1500 méteres tengerszint feletti magasságig terjed. Az alsó részt gyakran külön szubmontán magaslatnak nevezik. Ezt gyakran használják a mezőgazdaságban, a felső részt az erdőgazdálkodásban. Ott tűlevelű erdők nőnek, amelyek mélyebben keverednek és lombhullató erdőkké olvadnak össze. Ebben a zónában a növények elérik a 30 méteres magasságot, és ugyanannyi ideig nőnek, mint az alpesi magassági tartományban.

A szubalpin magassági szint

1500 méter körüli magasságban a fasornál kezdődik a szubalpin szint, melyben a cserje- és törpecserje közösségek elterjedtek. A fasor (1900–2200 méter) feletti alpesi, fa- és cserjementes lépcsőhöz hasonlóan ma már többnyire alpesi legelőként használják.

Az alpesi magassági szint

Az alpesi tengerszint feletti magasság körülbelül 2000 métertől majdnem 3000 méterig terjed. Itt a mohák és füvek, valamint a törpecserjék egyre gyakoribbak a felsőbb területeken. Az alsóbb fekvésű területeken rétek (alpesi legelők) is találhatók egyes fákkal. A növények április és szeptember között évente 100-200 napot nőnek.

A nival magassági szint

Alacsony magasságban a hőmérséklet túl alacsony a növények növekedéséhez. 3000 méteres tengerszint feletti magasságban csak elszigetelt mohák és zuzmók találhatók. Ezt a síkságot sziklás felszín jellemzi, amelyet egész évben hó borít. Egy hegy vagy hegylánc csúcsterületét alkotja. A nival állapotú növények vegetációs periódusa júliusban és augusztusban 0-70 nap.

Kapcsolatok azonális és extrazonális növényzettel

A növényzet magassági szintjei is befolyásolják a növényi képződmények terjedését, amelyek általában zónálisan (azaz övszerűen) körbefogják a földgömböt. Az azonális növényzet esetében ez nem így van, és a növényzet fajösszetétele a magasság növekedésével változik.

Az extrazonális növényzet olyan vegetációs egységeket (növényközösségeket) foglal magában, amelyek olyan helyeken fejlődnek, ahol a helyi éghajlat jelentősen eltér a környező területektől. Az ott talált növények inkább egy másik éghajlati zónához hasonlítanak. Ez gyakran előfordul nagyobb magasságban. Ezért hasonlóak például a világ alpesi területein előforduló fák.

A növényzet magassági szintjeinek eltérő jellemzői

A magassági szintek mértéke a hegyek szélességétől és magasságától függ. A trópusi magas hegyekben az egyenlítői elhelyezkedés más képet ad a magassági szintekről. A növényzet a trópusi esőerdőktől felfelé a trópusi hegyvidéki erdőkig, lombhullató, vegyes és tűlevelű erdőkig, valamint a Krummholz zónáig, rétekig és mohákig terjed a Nival tengerszint feletti magasságig.

A trópusi magashegységi övezetek példái az Andok Dél-Amerikában vagy a Ruwenzori-hegység Kelet-Afrikában.

Következő hegyi túráján figyeljen a változó növényvilágra, és próbálja kitalálni, hogy melyik vegetációs zónában tartózkodik. Könnyebb, mint gondolnád!