Gyermek megy lábujjhegyen

Szokásos lábujjjárás: mi okozza a rendellenességet?

Lábujj járás ill A lábujjak járását klinikai képként ismerik fel a világszerte használt osztályozások, de a tudósok nem értenek egyet a járási anomália okaiban.

Egyrészt a (túlzott) járás az elülső lábon be van kapcsolva független zavar önmagában viszont a lábujjjárás különböző egyéb betegségek mellékhatásaként is előfordulhat. Úgy tűnik Gyermekek val vel értelmi fogyatékosok és autizmus viszonylag gyakran a megszokott lábujjjárást részesítik előnyben.
Azonban attól, hogy a gyermek gyakran az elülső lábán jár, nem jelenti azt, hogy mentális zavara van. A járási anomáliát azonban nem szabad lekicsinyelni. Ellenkezőleg! Minél korábban korrigálják a hibás járást, annál sikeresebb a terápia.

Saját lábon állás: a megszokott lábujjjárás már csecsemőkorban megmutatkozik

A lábujjhegyen járók jelensége nem újdonság a tudomány számára. Az ókori orvosi publikációk korai leírásai mellett az orvosok és tudósok az 1950-es évek óta foglalkoztak a járási rendellenességekkel.

A láb elülső járása általában kora gyermekkorban fordul elő. Itt a szülőknek gondosan figyelemmel kell kísérniük, hogy a gyermek gyakran és normál mindennapi helyzetekben a lábujjhegyen, vagy csak izgalmas helyzetekben, játékban vagy pl idegesség teszi.

Mindenesetre tájékoztatni kell a gyermekorvost, ha az elülső lábon járás több hétig tart. Általánosságban elmondható, hogy szabad járásról beszélünk, nem arról, hogy a kisgyerek egy bútorba kapaszkodva „sétál”. Ezután kezdődhet a további diagnosztika. Különféle tényezőket vesznek figyelembe, beleértve a lábfej, a boka és a csípő anatómiáját, valamint a forgási és egyensúlyi készségeket.

Miért lesz egy gyerek lábujjjáró?

A szokásos lábujjjárás okai az elülső láb járása eltérő természetű lehet. A járászavar lehetséges okai az egyikek megrövidült Achilles-ín vagy vádliizmok, egy izom- vagy fejlődési rendellenesség, szintén egy túlérzékenység a lábujjak közötti terület és a vers vagy a család kezdete, azaz genetikai, már meglévő állapotok. Érdekes módon a tüdőgyulladás gyanúja a későbbi lábujjjárásra is hatással van.

A lábujjjárás a második életévig még viszonylag gyakori; nem szabad elsajátítania a teljes járásmintát. Ezenkívül biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a lábfejet állás közben laposan helyezze el.

Legkésőbb három éves korára a gyermek járás közben végezze el a gördülő mozgást. Ha ezt nem teszi meg, akkor hosszabb ideig mellékhatások léphetnek fel. A térd- és hátfájdalmak gyakran a megszokott, azaz megszokott lábujjjárással járnak.
Általában az elülső lábon való állandó járás viselkedése önmagában eltűnik öt éves korig. Még a gyermekorvos sem kezdeményez azonnal terápiás intézkedést, ha a lábujjhegyen járás már probléma.

Ha a kár továbbra is fennáll, intézkedni kell

Ha azonban olyan motoros károsodások, mint például megkeményedtek a vádliizmok, hegyes sarok vagy ellapultak a lábfejek már jelen vannak, akkor intézkedésre van szükség. Itt különféle, nagyon jó terápiás eredménnyel rendelkező megközelítéseket veszünk figyelembe. A rendellenes járás kezelésének egyik módja fizikoterápia. Ezt kísérve, privátban nyújtás az Achilles-ín és a vádli izomzata kedvez a terápia eredményének, illetve ha előírják, egyedileg is talpbetét a cipőkért.

Másrészt kicsit statikusabbak Sínek vagy ortézisek, amelyet az anomália súlyosságától függően nappal és éjszaka is viselni kell. Is Botox injekciók a vádli izomzatában terápiás intézkedésként alkalmazzák, de mindig csak átmeneti terápiát jelentenek, amelynek eredményeként a vádli izmai teljesen ellazulnak. Csak ritka esetekben van szükség műtétre, például egy megrövidült Achilles-ín meghosszabbítására.

Az, hogy a kisgyerekek néha lábujjhegyen járnak, csak néhány szülőt lep meg. Ha azonban a mellső lábon való járás szokássá válik, több hónapig tart és az életkorral előrehalad, akkor tisztázni kell az okokat. Gyakran az anomália magától elmúlik; alternatív megoldásként a fizioterápia és a talpbetét javíthatja a járást. A szülők megakadályozhatják az úgynevezett "sétamentes" használatát. Egyes tanulmányok összefüggést vizsgálnak a lábujj-járás intenzitása és a kora gyermekkori ambuláns kezelés között.